Hallgatóként, majd doktoranduszként 2019 óta foglalkozom formális módszerekkel, a Kritikus Rendszerek Kutatócsoportnál (ftsrg). Többek között kutatok, cikkeket írok, hallgatói munkákat konzultálok, nemzetközi kollaborációkban veszek részt, és nyílt forráskódú eszközöket fejlesztek. Sokszor hallom azt, hogy valami nagyon elméleti vagy nagyon gyakorlati: hallgatóként mindkettőt tudjuk kifogásolni tárgyakban, kutatóként cikkek értékét vitatjuk, hogy nem elég mély az elmélet, vagy nem elég kiforrott a gyakorlat. Ami a legnehezebb, hogy egyénként talán túl könnyen tesszük az identitásunk részévé ezt: "én csak az elméletből vagyok jó", vagy épp "nekem csak a gyakorlatias feladatok mennek". De biztos, hogy van kontextustól független, "abszolút" értelme ezeknek a szavaknak? Azt szoktam mondani magamról, hogy számítástudomány (computer science) és a szoftvermérnökség (software engineering) határán kutatok - bizonyos szempontból elmélet és gyakorlat határán. Ugyan a formális verifikáció nagyon elméleti terület hírében áll, valójában egyre több mérnöki alkalmazásban jelenik meg és a kutatási témák is gyakran fordulnak mérnöki feladatok felé. Előadásomban a saját munkámból hozott példákkal szeretnék arra rávilágítani, hogy az elmélet / gyakorlat kettősség relatív, illetve hogy pont emiatt nem érdemes magunkat csak az egyik oldalra "beszorítani".