Választott élethivatásomat a különböző ejtőernyős feladatokra alkalmazott személyi, valamint teherdeszant ejtőernyők alapvetően meghatározták. Kezdetben, mint egy a felhasználók közül: növendékként személyi kiképző- és gyakorló ejtőernyőkkel, majd repülő-hajózóként pilóta mentőejtőernyőkkel, továbbá ezzel egyidejűleg katona-sportolóként célbaugró ejtőernyőkkel kerültem kapcsolatba több, mint tizenöt éven keresztül. Végül, mint a teljes magyar katonai ejtőernyős tevékenységet felügyelő egyetlen egy(!) személy: a katonai légügyi hatóság ejtőernyős tisztjeként, majd főtisztjeként ez a viszony lassan kiterjedt a Magyar Honvédség valamennyi(!) ejtőernyő típusára... Bár utolsó beosztásom „hivatalosan” a közigazgatáshoz tartozott, de az abban eltöltött több, mint egy évtized(!) megmutatta, hogy az ún. állami repüléssel kapcsolatos – nemcsak ejtőernyős – feladatok lelkiismeretes teljesítése olyan speciális és összetett tevékenységet jelent, amelyeket nem lehet kizárólagosan az íróasztal mellett, illetve a számítógép képernyője előtt ülve és/vagy csak a formanyomtatványok kitöltésével elvégezni… Az egyik legnagyobb kihívást ezek közül számomra a magyar katonai repülés területén addig ismeretlen ejtőernyő típusok biztonságos rendszerbe állítása jelentette. Ez az érdekes és felelősségteljes feladat az adott típusú ejtőernyő-technikába vetett bizalom tudatos megteremtésével kezdődik, amely az ejtőernyőkkel kapcsolatos magasabb szintű elméleti – több esetben mérnöki szintű – tudás mellett a gyakorlati kipróbáláshoz nélkülözhetetlen, ún. ejtőernyő-beugrói szintű jártasság meglétét is szükségessé teszi. Mivel azonban az ejtőernyő technika önmagában „még nem fogja megoldani” egy-egy ugrási feladat biztonságos végrehajtását, ahhoz még – az adott típusú ejtőernyő vonatkozásában – szükség van egyrészt az ejtőernyős dobást biztosító, adott típusú repülőeszközre (ez gondoskodik az ejtőernyő biztonságos működésének első fázisáról: a kupola-belobbanás alapvető körülményeinek meglétéről), másrészt jól felkészített (szak)emberekre (akik előkészítik az ejtőernyőt az ugráshoz és/vagy végrehajtják vele az adott ejtőernyős ugrási feladatot: a gépelhagyástól az ún. ejtőernyős ereszkedésen keresztül egészen a földetérésig). Ezek együttes megléte garantálhatja csak az ugrási feladat biztonságos végrehajthatóságát az adott típusú ejtőernyővel. Látható, hogy ez egy olyan komplex –, az adott ejtőernyő-technika előkészítéséből, illetve műszaki felülvizsgálataiból, valamint adott személyek annak készségszintű használatára történő elméleti, illetve gyakorlati felkészítéséből álló – tevékenység-rendszert jelent, amely gyakorlatilag a STEM teljes spektrumát átfogja. Előadásomban a STEM-et alkotó különböző tudományterületek érdekes kapcsolatrendszerét fogom röviden bemutatni, egy számomra nagy fontosságú ejtőernyő típushoz kapcsolódó, egymással párhuzamosan futó, több évig tartó(!), összetett munkafolyamat alapján.