Mérnökként szinte természetesnek vesszük, hogy életünk jelentős részét különféle kijelzők és monitorok bámulásával töltjük. Reggel a hűtő kijelzője tudatja velünk, ha el fog fogyni a tej. A kocsiban a GPS megmutatja nekünk a legrövidebb utat a munkahelyünkre, ahol 8 órát dolgozunk 3D monitorunkon. Majd hazamegyünk, hogy még néhány órát töltsünk el a legmodernebb 4K felbontású televíziónk előtt. És persze a nap folyamán tucatnyi alkalommal pillantunk rá a telefonunk 400 pixel/inch-es kijelzőjére, hátha jött egy újabb értesítés. A kijelzőket azonban nem csak magán célokra használjuk. Koncerteken, múzeumokban fokozzák az élményünket, sebészeink figyelik rajtuk minden életjelünket a Full HD-nál 16-szor nagyobb felbontásban, rendőrök óvnak meg minket hatalmas videofalakon elemezve a biztonsági kamerák képeit. Többségünk azonban valószínűleg soha nem tette fel magának a kérdést: milyen eszköz juttatja el ezeket a videojelek tömörítetlenül 10 kilométerre? Hogyan kerül több száz biztonsági kamera képe egy rendőrségi megfigyelő központba? Mi képes egy 18 Gb/másodperc sebességű videojelet 160 felé osztani? És vajon kik fejlesztik ki ezeket az eszközöket? Netán magyar mérnökök? A videotechnika alig néhány évtizedes múltra tekint vissza, mégis hatalmas eredményeket értünk el, amelyek egy része Lightware Kft-nek köszönhető. „Az SD-től az UHD-ig: hová fejlődik a videotechnika?” című előadás ezeket az eredményeket sorakoztatja fel, bemutatva a mai legmodernebb, digitális technológiákat, a DVI-t, a HDMI-t, a DisplayPortot és az Apple legújabb vívmányát, a Thunderboltot.